Pacsmagi-halastavak Természetvédelmi Terület

Földrajzi koordinátái: északi szélesség: 46o 35'; keleti hosszúság: 18o23'
Védetté nyilvánítás éve: 1990.
Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe bejegyzés időpontja: 1997.
Területe: 487,3 ha
Fokozottan védett terület: 0
Bioszféra rezervátum: 0
Természetvédelmi kezelő szerv: Duna- Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

Földrajzi elhelyezkedése és megközelíthetősége

A Pacsmagi-halastavak Természetvédelmi Terület Tolna megyében, Tamásitól 10 km-re DK-re, a Koppány folyó völgyében található. ÉK-ről a Tamási-Keszőhidegkút vasútvonal, DNY-ról a Regölyből Tamásiba vezető földút határolja. DK-n a tavak szegélye, ÉNY-on pedig a kishenyei közúti híd a határ.
A terület megközelítése nem egyszeru, talán ennek is köszönheti fennmaradását a csodálatos vízi élővilág. Szekszárd felől a 65-ös úton Regölyig lehet eljutni, onnan csak száraz időben járható a 4 km hosszú földút, amely a Koppány völgyének peremén vezet a tavakhoz. Budapest felől autóval a 6-os úton Dunaföldvárig utazunk, majd rátérünk a 61-es útra. Pincehelyt elhagyva, Tamási előtt, Adorjánpusztán térhetünk rá a csak száraz időben járható földútra, amely 4,5 km hosszan halad a természetvédelmi terület határát képező Tamási-Keszőhidegkút vasútvonal mellett. Ha a földút járhatatlan, célszerű a majorságban hagyni a gépkocsit, és a vasút mentén 35-40 perces gyaloglással lehet elérni a tavakat.
Nagyban megkönnyítené a terület megközelítését, ha ismét üzemelne a személyszállítás a Tamási - Keszőhidegkút vasútvonalon, mert ekkor a terület központjába, a pacsmagi erdei iskoláig lehetne vasúton utazni.

Természeti viszonyok

Földtörténeti múlt

A terület természetföldrajzilag a külső-somogyi dombvidékhez tartozik, amely a Dunántúli- dombság Balatontól délre eső része. Nyugaton Belső-Somoggyal határos, délen és keleten a Kapos, valamint a Sió völgyéig terjed. A domborzat kialakításában a kéregmozgásoknak és a löszképződésnek volt a legnagyobb szerepe. Az agyag és homok összetételű pannon-tengeri üledékekre folyóvízi hordalék települt 50-100 méter vastagságban. A völgysűrűség igen nagy, km2-ként eléri a 8-10-et is, a völgyek közötti gerincek szélessége mindössze 100-200 méter. A törésvonalak ÉNY-DK irányúak, valamint erre merőlegesek. Ez utóbbi irányban találjuk a Jaba, a Kis- Koppány, a Koppány és a Kapos völgyeit, melyek az ÉNY felől érkező vizeket gyűjtik össze. A négyzetes hálós törések a területet felszabdalták, és az egyes területek vízszintes helyzetükből kibillentek, ezáltal északi részük magasabb, mint a déli. Az így felpikkelyeződött területen a lösz elsősorban ott kopott erősebben, ahol a kiemelkedés a legnagyobb volt. Ezáltal felszínre kerültek az idősebb löszrétegek, majd alattuk kibukkant a pannon üledék.

Domborzat és talajviszonyok

A terület talajtípusának kialakításában a Koppány-pataknak volt meghatározó szerepe. A tavak közvetlen környékén réti öntéstalaj alakult ki. A talajképző közeg glaciális és alluviális üledék. Fizikai féleség szerint a vályog, agyagásvány összetételére jellemző az illit és a szmektitek. Vízgazdálkodási tulajdonságaira jellemző a jó víznyelő- és vízvezető-képesség, a jó vízraktározás és vízháztartás. A felszíntől karbonátos talaj, szervesanyag-készlete 100-200 tonna/ha. A termőréteg vastagsága 100 cm-nél nagyobb.
A tavak kb. 120 méter tengerszint feletti magasságban húzódnak a Koppány patak mentén, ettől kb. 100 méterrel magasabbra kiemelkedve ÉNY- DK irányú dombsor húzódik végig. Ez a dombsor részben a Gyulaji erdőhöz tartozik. Talaj típusa és altípusa szerint a Rámán-féle barna erdőtalajokhoz sorolható. Talajképző kőzete löszös üledék. Jó víznyelő-képességű és vízvezető képességű talaj. Kémhatása gyengén savanyú. Szerves anyag készlete 100-200 tonna/ha. A termőréteg vastagsága nagyobb, mint 80 cm.

Éghajlat

A táj az északi, mérsékelt éghajlati zóna, melegen mérsékelt éghajlati övébe tartozik. Klimatikus hatások tekintetében a szubmediterrán és a kontinentális hatás érvényesül. Az éghajlat viszonylag meleg és aszályos. A csapadékviszonyok miatt általában száraz termőterületek alakultak ki. Az évi átlagos csapadék 640 mm körül mozog, amelyből az éves eloszlás maximuma (109 mm) június hónapra esik. Az uralkodó szélirány nyugati-északnyugati. Az évi napsütéses órák száma 1970 óra, melyből a legtöbb augusztusra jut 280 órával. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 20,7°C az évi átlagos középhőmérséklet +10°C.
A havas napok száma az utóbbi évtizedekben szélsőségesen változott. Az 1997-1998-as télen mindössze 3-4, 1995-96-os télen november 4-től március 9-ig folyamatos hófedettség volt. A Koppány völgyében előfordulnak szélsőségesen hideg fagyzugok, ahol a hőmérséklet néha -30°C alá süllyed. A maximális hőmérsékletek gyakran meghaladják a 35°C-t.

Vízrajz

A terület a Koppány-patak vízgyűjtőjéhez tartozik, amely Tolna megye vízfolyással legsűrűbben behálózott vidéke. Fő vízfolyása a Koppány, a Kapos mellékvize. Sűrű hálózatú mellékvizei szélsőséges vízjárásúak, szárazság idején alig hoznak vizet.

A terület mai képének kialakulása

A vízszabályozási munkák eredményeképpen a Koppány-völgyét ármentesítették és nagy területet vontak szántóföldi művelés alá. Állattartás pedig az időszakosan vízborítás alatt álló mélyebb részeken fenntartott gyepekre korlátozódott. Ez több évszázadon keresztül folytatódott. A halastavak megépítése természetvédelmi szempontból lényeges változást jelentett az 1930-as években.
A Pacsmagi- halastavak helyén 1932-ig intenzív mezőgazdasági tevékenységet folytattak, főként répatermesztéssel foglalkoztak. A tavak kialakítását kubikusokkal végeztették. A löszre agyagmag töltést vittek, így a tavak aljzata agyagos iszap. A tavakat a Koppány folyó táplálja, körgátas rendszerűek. Az 1-es számú tavat 1932-34-ben a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság engedélye alapján alakították ki. 1959-60-ban a 4-es és 5-ös számú tavakat hozták létre. Az 1963-as földrendezés után a terület a Dalmandi Állami Gazdaság kezébe került. Az 1968-69-es rekonstrukció során a töltéseket megemelték, s ekkor alakították ki a 2-es, 3-as és a 6-os számú tavat. A Koppány-völgyében a tavaktól nyugatra jelentősen megemelkedett a talajvízszint, így a szántók helyét mocsaras rétek foglalták el. A gyékény, a nád, a sás egyre nagyobb területet hódított meg.

Természeti értékek

Földtani értékek

A védett területen nincs ismert, védelemre érdemes földtani érték.

Növénytani értékek

A külső-somogyi dombvidékhez tartozó, mesterségesen létrehozott Pacsmagi-halastavak környékének növényvilágával elsősorban nem a ritkaság számba menő, vagy különösen értékes fajok miatt érdemes foglalkozni, annál érdekesebb lehet az itt végbemenő szukcessziós folyamat. A tavakat az 1930-as évektől kezdve folyamatosan hozták létre a már korábban kialakított kultúrterületen. Azt érdemes vizsgálni, hogy az évek során milyen mértékben térnek vissza a természetközeli állapotot tükröző fajok. Ehhez jó lehetőséget nyújt az a tény, hogy különböző területek a szukcessziós folyamat különböző stádiumaiban vannak. Az 1980-as évek végén Ferenczy Miklós középiskolai tanár vizsgálta a területet. A dolgozat az akkori állapotot tükrözi, így a jövőben érdekes lehet a változások figyelemmel kísérése.
Természetvédelmi szempontból külön említést érdemel a Kosboros-bomb.
A tórendszer déli oldalát É-NY-DK-i irányban, 150-200 m magasságú dombsor határolja, amely meredek lejtővel fut le a vele párhuzamos földútra. A területet jellemző barna erdőtalaj erodálódott, így felszínközelben a talajképző kőzet, löszös üledék maradt. A dombok jelentős része erdővel borított (Gyulaji erdo), Regöly felé haladva itt-ott szőlőmuveléssel foglalkoznak.
A Kosboros-domb is felhagyott szőlő, lábánál az utat akácos szegélyezi különféle cserjékkel. Megtalálható a fekete bodza (Sambucus nigra), fehér eperfa eperfa (Morus alba), egybibés galagonya (Crataegus monogyna),kökény (Prunus spinosa), gyepűrózsa (Rosa canina), valamint az elvadult tűzliliom (Hemerocallis fulva) is fellelhető. Feljebb a dudafürt (Colutea arborescens) elszórtan található.
A pázsitfűfélék közül jelen van a pusztai csenkesz (Festuca sulcata), fenyérfu(Botriochloa ischaemum) és a tollas szálkaperje(Brachypodium pinnatum).
Különös figyelmet érdemelnek a védett fajok. Közetlenül a cserjés mellett pár négyzetméteres területre szűkül az apró nőszirom (Iris pumila) állománya. Néhány méternyit felfelé haladva a bíboros kosbor (Orchis purpurea) képviselteti magát. A pannon endemizmus képviseloje a Sadler imola (Centaurea sadleriana),a dombtető értékét pedig hegyi árvalányhaj (Stipa joannis) növeli.
A felsorolt védett növények, valamint a pázsitfűfélék a száraz sztyepprétek képviselői.
A nagy kiterjedésű nedves rétek, sásos, gyékényes, és nádas területek
viszonylagos háborítatlansága gazdag madárfaunának biztosít költő- és fészkelő-helyet. A közel 500 ha-os védett terület növény-és állatvilága értékes ökológiai egységet alkot.

Állattani értékek

A Pacsmagi-halastavak területén a madárvilág rendszeres megfigyelésén kívül rendszeres zoológiai feltáró munka még nem folyt. Csupán eseti észlelés alapján tudunk néhány természetvédelmi szempontból értékes gerinctelen faj előfordulásáról: diófa cincér (Megopis scabricornis), aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), valamint néhány védett nappali lepkénk, a nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutilus) kardos lepke (Iphichlides podalirius fecskefarkú lepke (Papilio machaon), atalanta lepke (Vanessa atalanta), és a nappali pávaszem (Inachis io).
A sekély tavak buja növényzettel borított részei kiváló szaporodó helyei a vízi rovaroknak. A tavak környéke a kétéltűeknek is gazdag táplálékot kínál. Kora tavasszal keresik fel a szaporodó helyeiket a pettyes (Triturus vulgaris) és tarajos gőték(Triturus cristatus). A zöld vízibékák mindhárom hazai faja - kis tavibéka (Rana lessonae), tavi béka (Rana ridibunda), kecskebéka (Rana esculenta) - előfordul. Sekély vizekből tavasztól őszig hallható a vöröhasú unkák (Bombina bombina) és a leveli békák (Hyla arborea) jellegzetes hangja. Nagyszámban él itt még az erdei béka (Rana dalmatina), a mocsári béka (Rana arbaris), illetve a barna és a zöld varangy (Bufo bufo, Bufo viridis).
Bárhol találkozhatunk tavasztól őszig vízisiklókkal (Natrix natrix) és a gyakoribb kockás sikló (Natrix tesselat) kisebb-nagyobb egyedeivel. Nagy tömegben él az elmocsarasodott tavakban a mocsári teknős (Emys orbicularis).
A Pacsmagi-halastavak legjelentősebb természetvédelmi értékét a madárvilága jelenti. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 28. Számú Helyi Csoportjának Tamásiban működő munkacsoportja Molnár Zoltán vezetésével 1982 óta folyamatosan kutatja a terület madárvilágát. Ez idő alatt 214 madárfaj jelenlétét sikerült kimutatni a területen, melyből 83 faj költött is a Koppány völgyében. Legjelentősebb az itt fészkelő cigányrécék (Aythya nyroca) állománya, amely 50-55 párra tehető. Az 1997-es országos felmérés szerint a Magyarországon fészkelő madarak tizede itt költ. Elsősorban e populáció emelte a területet a nemzetközi jelentőségű vadvizek sorába. Az utóbbi évek megfigyelései azt bizonyítják, hogy fészkelési igénye csaknem kizárólag a sekély tavak szegélyét képező gyékényfoltok, táplálkozni viszont a hínárral benőtt 3-as és 6-os számú tavakra jár. Már kora tavasszal február végén megjelennek az első példányok a területen. Tavaszi vonulásuk április elején tetőzik, ekkor számuk meghaladja a 200 példányt is a 6-os tavon. Az első fiókás családok május 20-a körül jelennek meg, de még augusztus végén is lehet látni néhány napos fiókákat vezető tojót. A vedlést követően augusztus végétől ismét nagy számban mutatkoznak a tavakon. Az utolsó példányok október végén hagyják el a területet.
Az 1-es számú tó 70 ha-os nádszigete jelentős nagyságú vegyes gémtelepet rejt. Már március elején gyülekeznek a fészkeléshez készülődő nagy kócsagok (Egretta alba), és a szürke gémek (Ardea cinerea). A fészkelést megkezdő nagy kócsagok száma 40-50 pár volt, míg a szürke gémeké 20 pár körül mozgott. Ritkaságnak számít a nádasban fészkelő szürke gém, mivel ezek a madarak többnyire ártéri erdők öreg, magas fáin szoktak fészkelni. Ez a fészkelési mód nem régi, ezt jól tükrözi fiókáik viselkedése. Míg a nádban őshonos nagy kócsag fiókái zavarás hatására kiugrálnak fészkeikből és szétszaladnak a nádban, addig a szürke gém csaknem röpülős fiókái mozdulatlanságukkal igyekeznek észrevétlenné válni. Táplálékuk zöme a tavak felszínén úszkáló keszegfélék - ezek a halászok számára értéktelen „szeméthalnak" számítanak. De összeszedik az elpusztult kárászokat, pontyokat is, így jelentős köztisztasági munkát végeznek a dolmányos varjakkal (Corvus corone cornix) együtt. Ha már nagyok a fiókák és a tarlókon sok a mezei pocok, akkor ezekből is sokat zsákmányolnak. Április közepén érkeznek a bakcsók (Nycticorax nycticorax), a fészkelő párok száma eléri az 50-et. Rendszeresen rakott fészket még itt 3-5 pár kiskócsag (Egretta garzetta), 3-4 pár vörös gém (Ardea purpurea). A vörösgémek száma az utóbbi években zsugorodott ilyen alacsony szintre. 1990 tavaszán 2 pár kanalas gém (Platalea leucorodia) költött sikeresen, 5 fiókát röpítettek. A következő évben ismét 2 pár próbálkozott fészkeléssel - sikertelenül. A nyolcvanas években érdekes dolgot figyeltek meg: a nagykócsag és a szürke gém fészkek alatt gyakran találták vízityúk (Gallinu chloropus), guvat (Rallus aquaticus) törpegém (Ixobrychus minutus) és récék fészkét. Ez valószínű összefügg azzal, hogy a nádban több mint 20 pár szarka (Pica pica) is fészkelt a gémtelep közelében.
Az 1-es számú tó nádszigete, valamint a tavakat szegélyező, mozaikszerű nádas, gyékényes, sásos élőhelyek sok más madárfajnak adnak otthont. Nagy számban költ tőkés réce (Anas platirchynchos), vízityúk (Gallinu chloropus), böjti réce (Anas querquedula). Az esti és hajnali órákban sok helyről szólnak a guvatok (Rallus aquaticus) kis vízicsibe (Porzana parva) sőt néhány pár pettyes vízicsibe (Porzana porzana) is él itt. Már március végétől az addig nagy csapatokban táplálkozó barkóscinegék (Panurus biarmicus) is párokra szakadnak, és felhangzik a 10-12 pár fülemülesitke (Lusciniola melaponogon) területfoglaló éneke. Április végétől a nádi énekesek tömegei a cserregő és foltos nádi poszáták (Achrocephalus scirpaceaus, Achrocephalus schoenobaenus) nádirigók (Achrocephalus arundinaceus) és nádi tücsökmadarak (Locustella luscinioides) százszámra foglalnak fészkelési területet, énekükkel megtöltve a Koppány völgyét. Ahogyan távolodunk a tavaktól nyugatra, Tamási felé, a nedves réteken egyre gyakrabban szól a réti tücsökmadár (Locustella naevia) jellegzetes pirregése, sárgabillegető (Motacilla flava), bíbic (Vaneleus vaneleus), de korábbi években költött itt néhány haris (Crex crex), sárszalonka (Gallinago gallinago), melyek mostanra eltűntek a területről, mint fészkelők. Az elbokrosodó részeken egyre nagyobb számban jelennek meg a barátkák (Sylvia atricapilla), karvaly-poszáták (Sylvia nisoria), fekete rigók (Turdus merula), de szépen növekszik a tövisszúró gébicsek (Lanius collurio) száma is. A ragadozó madarak közül költ itt 4 pár egerész ölyv (Buteo buteo), 10-11 pár barna rétihéja (Circus aeruginosus), de a dolmányos varjak (Corvus corone cornix) elhagyott fészkeiben gyakran az erdei fülesbagoly (Asio otus) fiókái nőnek fel.
A vöcskök társaságát két faj képviseli: a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) alig két párral, viszont a kis vöcskök Tachybtuss ruficollis)száma örvendetesen növekszik, állományuk mintegy 50 párra tehető. A tavak körül elszórtan található fűzfákon rendszeresen költ a függőcinege (Remiz pendulinus).
A duzzasztózsilip egyik fülkéjében minden évben költ egy pár barázdabillegető (Motacilla alba), egyéb műtárgyakon, hidak alatt, csatorna átereszeken füsti fecskék (Hirundo rustica) raknak fészket. Gyakran hallani a sárgarigó (Oriolus oriolus) trillázó énekét, valamint a kakukk (Cuculus canorus) jellegzetes hangját. A legfőbb kakukkgazda a cserregő és énekes nádiposzáta (Achrocephalus scirpaceaus, Achrocephalus palustris).
A vasúti töltés és a csatornák, gátak oldalában fűcsomóba rejti fészkét a cigánycsuk (Saxicola torquata).
A vizes élőhelyek a közelben fészkelő más fokozattan védett fajok táplálkozó területei is. A szomszédos gyulaji rezervátumban fészkelő 2-3 pár fekete gólya (Ciconia nigra), a kis békászó sas (Aquila pomarina), a nedves mocsaras réteken szerzi be táplálékát a bőséges haltáplálék még a 10 km-re fészkelő réti sas (Haliäetus albicilla) párokat is idecsábítja mindennapi halászatra, de a távolabb fészkelő barnakányák (Milvus migrans) is gyakran láthatók a tavaknál.

Mivel 50 km-es körzetben sem található hasonló adottságú terület, így a tavak és nádasok vonzzák az erre átvonuló madarakat. A tavaszi vonulás rendkívül gyors a bíbicek (Vanelus vanelus) vonulásával kezdődik, százszámra repülnek naponta DNy-ról ÉK-nek. A tavak kiolvadása után érkeznek a récék ezrei, néha több száz kanalas réce (Anas clypeata), csörgő réce (Anas crecca), böjti réce (Anas querquedula), de előfordul itt barátréce (Aythya ferina), kontyos réce, kerce réce (Bucephala clangula). Április végén több százas csapatokban vonul együtt a három szerkő faj: kormos szerkő (Chlidonias niger), fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) és a fattyú szerkő (Chlidonias hybrida).
Ősszel több tízezres csapatokban gyülekeznek a füsti fecskék (Hygrundo rustica) és a seregélyek (Sturnus vulgaris), melyeket jelentős számú ragadozó madár sereg követ: kabasólymok (Falco subbuteo), karvalyok (Accipiter nisus) héják (Accipiter gentilis).
Az itt fészkelő madarak némelyike jelentős távolságot tesz meg vonulása során, ezt bizonyítják az itt meggyűrűzött példányok megkerülései is. A csúcsot egy bakcsó tartja. 1983. május 19-én fióka korában itt gyűrűztük, és Maliban a Szenegál folyó mellett került meg 1987. december 29-én 4537 km-re innen. Két szürke gémet a Szaharától délre, Szudánból és Algériából jelentettek vissza, Kongóból füsti fecske került meg, Tunéziában pedig egy seregélyt és egy kiskócsagot fogtak vissza.
Az ősz végétől ezres csapatokban táplálkoznak a környező gazosokban és éjszakáznak a tavak nádasaiban a magevők közül: nádi sármányok (Emberiza schoeniclus), citromsármányok (Emberiza citrinela), erdei pintyek (Fringilla coelebs), fenyő pintyek (Fringilla montifringilla), zöldikék (Chloris columbaria). Ezeket követik olyan ritka ragadozók, mint a kissólyom (Falco columbiranus), karvaly (Acipiter nisus). Minden télen itt telel át 10-12 pár réti sas, melyek a legyöngült és a vadászok által megsebzett récék közül szerzik zsákmányukat. A 90-es évek közepén 3 évben is tömegesen teleltek át szürke gémek, nagy kócsagok, kb. 300 példány, fele-fele arányban, s amikor a tavak befagytak, a környékbeli réteken vadászgattak mezei pocokra.

A mesterséges halastavak ideális élőhelyet biztosítanak a fokozottan védett vidrának (Lutra lutra), körülbelül tíz család él itt. Jellegzetes csúszásnyomukkal sokfelé találkozhatunk, egyik tóból a másikba, a Koppányon keresztül vezetnek a nyomok. Havas februárokon a nászuk idején nyomuk mindenütt látható, sőt napközben az állatokkal is gyakran összefuthatunk bárhol. Elég gyakori, de ritkán látható kisragadozó a hermelin (Mustela erminea). Bőségesen talál apró rágcsálókat a part menti sűrű növényszövedék között.

Természetvédelmi kezelés, fenntartás, gazdálkodás

A tavak vízutánpótlása kizárólag a Koppány folyóból történik. Az utóbbi tíz évben jelentősen javult a folyó vízminősége, és az átfolyó víz mennyisége is elegendő a tavak állandó vízszintjének biztosítására. A vízminőség javulását híven tükrözi, hogy a zsilipnél időnként nagy számban lehet látni folyami rákot (Astacus astacus), és megszűntek a Koppány halfaunáját pusztító vízszennyezések is.
A halgazdálkodásnak az a gyakorlata, hogy ősszel, október 10-25 között történik a lehalászás, és ezt követően azonnal megtörténik a tavak vízzel történő feltöltése, ami nem zavarja, hanem segíti az itt fészkelő madarak sikeres költését. A vízszint gyakorlatilag állandó, ingadozása nem haladja meg a tíz cm-t az év folyamán.
A terület nagysága előnyös abból a szempontból, hogy teljesen átlátható, hátránya viszont, hogy a legkisebb emberi beavatkozás is gyökeres változást idézhet elő. Nem hittük, hogy a terület védetté nyilvánításával a gondok megszűnnek. Miként azt sem, hogy 1992 negatív fordulatot eredményez.
A védetté nyilvánítás előtt a legnagyobb gondot a halastavak nádasai nagy részének márciusi leégetése okozta, így jelentős élőhelyek semmisültek meg az itt költő madarak szempontjából.
A területről a nedves rétek szarvasmarhával történő túllegeltetése következtében eltűnt a haris és a sárszalonka, drasztikusan csökkent a sárgabillegetők, bíbicek, rozsdáscsukok, réti tücsökmadarak fészkeinek száma.
Az utóbbi években folyamatosan csökkent a gémtelep költési sikeressége. A mélypontot 1995 jelenti. Annak ellenére, hogy több mint 40 pár nagy kócsag kezdte meg a költést, egyetlen fióka sem repült ki. A kis kócsag, a vörösgém, a kanalas gém eltűnt a telepről, de kevés bakcsó és szürke gém fiatalja hagyta el a fészket. 1998-as évben a kanalas gémet kivéve ismét költött a vörösgém, a nagy kócsag és a kis kócsag. A madarak számának drasztikus csökkenéséhez hozzájárult a korábbi évektől eltérő meszezés, amit a halászok ősszel a lehalászás után végeztek. A tavanként felhasznált több tíz mázsa mészhidrát a gödrökben berekedt apró halat kipusztította. Így a tavaszi és a fészkelési időszak táplálékkínálata a területen minimálisra csökkent. Tetézte a gondokat, hogy a halőr a területen átvonuló kárókatonák riasztása ürügyén lövöldözésével indokolatlanul zavarta a gémtelep költését tavaszi időszakban.
Az őszi madárvonulás idején nagy problémát okozott, hogy a „Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Részvénytársaság 1992-től bérvadászatra adta ki a területet olasz vadászoknak. Túl gyakran jöttek, s a madarak száma nagyon gyorsan megfogyatkozott, elsősorban a zavarás miatt máshova mentek a madarak. Eltűntek az éjszakázó fecskék és seregélyek tízezres csapatai, de a récék és egyéb vízi madarak száma is a töredékére esett vissza a korábbiakhoz képest. Miután a terület 1997 óta vadászati kíméleti terület lett, első számú zavaró tényezővé lépett elő a kormoránok riasztása címén történő lövöldözés, amely ugyanolyan hatékonysággal zavarja el a védett madarakat, mint a rendszeres vadászat korábban. Megoldást jelentene a 6-os számú tó kivonása az intenzív gazdálkodás alól, csupán 12 ha a területe, nagyobbik felében nem haladja meg a vízmélység a 30 cm-t. Itt megteremne az a kárász és apróhal mennyiség, amely elegendő lenne a kormoránoknak és az egyéb hallal táplálkozó madaraknak. Ezzel feleslegessé válna a riasztás, és megszűnne a madarak táplálékhiánya a kritikus kora tavaszi időszakban. Fontos érv lehet a gazdálkodók felé, hogy ebben a tóegységben szinte minden évben jelentős halpusztulás van, az őszi lehalászáskor negatív eredmény jelentkezik.
A gazdálkodókkal történő megegyezés eredményeképpen már az 1997-es télen megtörtént egy használaton kívüli telelő kitisztítása és mintegy 15-20 mázsa apróhallal való feltöltése, amely feltehetően, az előző évek példáján okulva segíti a madarak áttelelését. Ugyancsak nagy jelentőséggel bír a tavakba befolyó csatornák környékének rendszeres tisztítása, itt ugyanis a leghidegebb téli napokon sem fagy be a mozgó víz, és itt táplálékhoz juthatnak az áttelelő madarak. Az 1990-es évek elején készült több mint 300 méter mesterséges partfal gyurgyalagok és partifecskék számára kísérletképpen, amelyet a madarak nagy számban foglaltak el és telepedtek meg a partfalban.
A tavak eliszapolódása nagy mértékű, némely évben a tavi bénulás számos áldozatot szedett a madarak közül. A tavak kotrása, egyben mesterséges szigetek építése új élőhelyek kialakítását tenné lehetővé. A védett területen található néhány 5-15 ha-s szántó természetvédelmi célú kezelése, rajtuk új élőhelyek, kialakítása tovább színesítené a madárfaunát, biztosítva a táplálkozó területet a madaraknak.
A problémák megoldását nagyban lendítette elő, hogy a Pacsmagi-halastavak természetvédelmi területet felvették a nemzetközi vízimadár élőhelyek közé. Az új természetvédelmi és az új vadászati törvény értelmében a területet vadászati kíméleti területté nyilvánították természetvédelmi indoklással, így az 1997-es vadászati idénytől kezdve mindennemű vadászat megszűnt.
Ez talán segít abban, hogy a gazdálkodók is elismerjék az itt lévő természeti értékeket, s változtassanak szemléletükön. Ebben is jelentős elmozdulás történt az utóbbi időben. Ezt tükrözi a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 28. Számú Helyi Csoportja és a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. között létrejött együttműködési szerződés melyben a gazdálkodó kinyilvánítja az együttműködési szándékát a természeti értékek megőrzésére, és a helyi csoport részére használatra átadta a Pacsmagi majorságot erdei iskola létesítése céljából. Ez azért is fontos, mert így biztosított a folyamatos, állandó jelenlétünk a területen, és nyomon tudjuk követni a legkisebb változásokat is, megelőzve a hosszú távú, nagyobb léptékű problémák kialakulását. Nagyon fontos, hogy az itt lévő természeti értékekkel minél több ember megismerkedjen, mert a nyilvánosság is nagy befolyással bír, a gazdálkodók pozitív magatartására. 1998 májusától indult be az oktatás az erdei iskolában, ahol elsősorban május, június, szeptember, október hónapokban az MME. 28. Számú Helyi Csoportjának működési területén lévő általános- és középiskolák tanulói kapnának lehetőséget arra, hogy terepgyakorlatok formájában minél közelebb kerülve a természethez, ismerjék meg azt, és később minél többen válhassanak aktív védőivé. Július és augusztus hónapokban pedig az MME tagsága számára lesz lehetőség itt részt vállalni a helyi csoportunk által szervezett madárgyűrűző és vonuláskutató tábor munkájában. A pacsmagi kutatóház épülete alkalmas arra, hogy egész évben korlátozott számban tudja fogadni a madarászat iránt érdeklődőket.

Felhasznált irodalom:

Hortobágyi T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia
Tankönyvkiadó, Budapest 1981.
Stefanovics P.: Talajtan
Mezőgazdasági kiadó, Budapest 1981
Szilárd J.: Külső-Somogy kialakulása és felszínalaktana
Akadémiai kiadó, Budapest 1967.

Készítette: Molnár Zoltán és Ferenczy Miklós